Labradorit tenyérkő Madagaszkár 55-60 mm

• Az ovális tenyérkő forma egyszerűnek és szándékosnak hat, éles szélek nélkül, hogy ne vonja el a kéz figyelmét.
• Polírozott felülete lágy fényt ad, így a fény a kőn átutazik, miközben forgatod.
• A lekerekített forma meditáció közbeni tartáshoz, zsebben hordáshoz vagy egy napló mellett pihenéshez is ideális.
• Minden darab természetes mintázattal rendelkezik, így a minta és a színvillanás kőnként eltérő lehet.
• Polcon vagy íróasztalon alacsonyan és nyugodtan ül, inkább egy kis érintőkő, mintsem dísztárgy.

A labradoritot a színjátékáért szeretik, amit labradoreszcenciának hívnak: egy változó fényesség, amely akkor jelenik meg, amikor a fény a megfelelő szögben éri a követ. A kristályhagyományokban a labradorit az intuícióval, a belső tudással és a változás határán érzett állapottal társul, ezért sokan meditáció vagy szándékállítás közben tartják maguk közelében.

Tartsd a tenyeredben, miközben csendben ülsz, tedd az éjjeliszekrényre, vagy használd földelő tárgyként az íróasztalon. Forgasd lassan természetes fényben, hogy megtaláld a kék, zöld és arany villanásokat a kő sötétebb testében.

Ápolásához töröld át puha, száraz ruhával, és tárold távol a keményebb ásványoktól, amelyek megkarcolhatják a polírozott felületet. Kerüld az ütődéseket, leejtést és a hosszan tartó nedvességet.

Ez a darab Madagaszkárról származó labradoritból készült, egy olyan sziget, amely ismert az erőteljes színvillanású, kifejező földpát köveiről. A felület sima és tapintható, nem nyers, így a természetes mintázat kerül a középpontba. Mivel a labradorit darabonként változik, a tiéd eltérő arányban mutathat szürkét, kéket, zöldet vagy aranyat a fotóhoz képest.

Egy darab labradorit tenyérkő, kb. 55-60 mm méretű és körülbelül 30 g súlyú. A természetes eltérések miatt a pontos méret, súly, minta és színvillanás kissé változhat darabonként.

Alkalmas ajándék kristálygyűjtőknek, meditálóknak, naplóíróknak vagy azoknak, akik kis, jelentőségteljes tárgyakat kedvelnek otthonukban. Sima formája különösen személyessé teszi, valami, amit inkább megfogunk, mintsem csak nézünk.