Kézzel készített parazitafa-faragás – Óceánt őrző polip

• Minden csáp a fa saját vonalait követi, ezért nincs két egyforma faragás. Az erezet az egyik karon sötéten örvénylik, a következőn pedig halványan elenyészik.
• A felület lakkozatlan maradt, így látható a fa természetes textúrája, a kisebb csomók, valamint a krémszíntől a lágy szürkésbarnáig terjedő árnyalatváltozás.
• Ez térbeli szobor, nem lapos dombormű: teljes egészében körplasztikaként faragták ki, ezért árnyékot vet, és minden szögből jól érvényesül.
• Amikor kézbe veszi, meglepő lehet a súlya és tömörsége; ez egy jelentős méretű, tömör fadarab, nem könnyű, üreges forma.

A parazita fa bizonyos gyorsan növő indonéz keményfák közkeletű elnevezése; ezeket gyakran területrendezésből visszanyert faanyagként vagy fenntartható ültetvénygazdálkodásból származó faként használják. Jól és tisztán faragható, szépen megtartja a részleteket, és az idő múlásával meleg patinát kap. Ez a darab egyetlen tömbből, kézzel készült; a csápok közötti mélyebb ívekben a vésőnyomok is láthatók, a felületet pedig gépi polírozás helyett kézzel csiszolták simára.

A polip motívuma mélyen gyökerezik a tengerparti indonéz művészetben: a jávai batikmintáktól a balinéz templomi faragásokig a vizek őrzőjeként, valamint az alkalmazkodóképesség és az intelligencia jelképeként jelenik meg. Délkelet-Ázsia tágabb tengeri hagyományaiban a polip a tenger és a szárazföld közötti átmeneti térhez kapcsolódik, olyan élőlényként, amely világok között mozog. Ez a faragás visszafogottan kapcsolódik ehhez a hagyományhoz: nincs rajta hangsúlyos díszítés vagy festés, így a forma és a fa kerülhet előtérbe.

Stabilan elhelyezhető egy felületen, illetve a fej mögé szerelt diszkrét konzollal falra is rögzíthető (a rögzítőelemeket nem tartalmazza). Hosszan tartó nedvességtől és közvetlen napsütéstől óvja, mert ezek megrepeszthetik vagy kifakíthatják a kezeletlen fát. Puha ecsettel portalanítsa; ha a felület idővel veszít a fényéből, egy enyhén nedves kendővel végzett könnyű áttörlés ismét kiemeli az erezetet. Olajra vagy politúrra nincs szükség, de ha mélyebb fényt szeretne, egy semleges bútorviasz jól használható.

Ideális annak, aki természetes tárgyakat gyűjt, szereti a tengeri élővilágot, vagy egyszerűen olyan szoborszerű faművészeti tárgyat keres, amely élőnek, nem pedig statikusnak hat. A kézzel készített szabálytalanságok és a téma együtt beszélgetésre hívják fel a figyelmet, mégsem erőltetik azt.