Rézzel és drágakőforgáccsal faragott orgonit vízpálca

• A gyanta elég átlátszó ahhoz, hogy a felületén át láthatók legyenek a rézspirálok és a szétszórt drágakődarabkák, amelyek forgatás közben megcsillannak a fényben.
• Mindkét végét hegyesre faragták, így a pálca szimmetrikusnak érződik a kézben, nincs meghatározott iránya vagy talpa.
• Súlya kellemesen masszív, de nem nehéz. A gyanta miatt más a tapintása, mint egy tömör kristálypálcáé: sűrűbb a fánál, de könnyebb a tömör fémnél.
• A kődarabkák és a réz elhelyezkedése pálcánként kissé eltér, mivel a gyanta megszilárdulása előtt leülepednek a formában.

Az orgonit egy kompozit anyag, amelyet Wilhelm Reich fejlesztett ki az 1930-as években. Reich egy egyetemes életerőt feltételezett, amelyet orgonnak nevezett. Maga az anyag katalizált gyanta (általában poliészter vagy epoxi), amelyet fémszemcsékkel és gyakran apró kvarc- vagy drágakődarabokkal kevernek. A mögötte álló elképzelést tudományosan soha nem igazolták: eszerint a szerves gyanta és a szervetlen fém váltakozó rétegei olyan mezőt hoznak létre, amely kölcsönhatásba lép a környezeti energiával. Ma alternatív jólléti gyakorlatokban használják, elektronikus eszközök közelébe vagy meditációs terekbe helyezik, de jelképes tárgyként is tartják. Ez a pálca Indiában készült, ahol kis műhelyekben egyszerű formákban, kézzel öntik az orgonitot, ezért minden darabban egyedi a réz és a kődarabkák eloszlása.

Vannak, akik meditáció vagy energetikai munka közben tartják a pálcát, fókusztárgyként vagy a szándék megfogalmazását segítő eszközként használva. Mások az íróasztalra, az éjjeliszekrényre vagy egy oltárra teszik, hogy emlékeztesse őket egy gyakorlatra, vagy egyszerűen azért, mert tetszik nekik a kinézete. A természetes kristályokhoz hasonlóan nem kell feltölteni, megtisztítani vagy aktiválni: a gyanta semleges, a réz és a kődarabkák pedig le vannak zárva benne. Puha, száraz ruhával töröld le; ne tedd ki hosszabb időre közvetlen napfénynek, mert a gyanta idővel besárgulhat vagy rideggé válhat.

A test átlátszó kristálygyantából készül, amely kemény, üvegszerű polimer. Formába öntik, majd a két csúcs kialakításához megfaragják. Rézhuzal-tekercsek, apró fémreszelékek (valószínűleg alumínium vagy acél), valamint különféle ásványok töredékei kerülnek bele. A pontos ásványok tételenként változnak, de a keverék rendszerint kvarcot, ametisztet és más, csiszolt ásványdarabokat tartalmaz. A hagyományos orgonitelmélet szerint a réz a legfontosabb vezető elem; az ásványtöredékek színt és egyesek számára jelképes jelentést adnak hozzá. A felület sima és polírozott, de apró buborékokat vagy egyenetlenségeket is észrevehetsz a gyantában; ezek az öntési folyamat velejárói, és a kézműves jelleg részét képezik.

Mivel minden pálcát külön öntenek, és a belefoglalt anyagok a gyanta kötése közben ülepednek le, nincs két egyforma darab. Az egyik pálcában szorosan tekeredhet a rézhuzal, a másikban lazábban; az ásványtöredékek színe és elhelyezkedése is változhat. A faragott csúcs az alkotó kezétől függően lehet hegyesebb vagy kissé lekerekítettebb. Ez a változatosság szándékos, nem hiba.