Egy olvasó azután írt nekünk, hogy egy tömjénolajos üveg érkezett hozzá, mindössze egy figyelmeztető matricával, használati útmutató nélkül. Egyenes választ szeretett volna, mielőtt felbontja. Íme, a válasz, majd az azt alátámasztó magyarázat.
Közvetlenül a bőrödre kenheted a tömjén illóolaját?
Nem, hígítatlanul nem. A tömjén illóolaja koncentrált párlat, és tisztán a bőrre kenve irritációt okozhat: bőrpírt, égő érzést, esetenként pedig olyan reakciót, amely egyáltalán nem hasonlít arra a nyugalomra, amit reméltél. A hígítás nem óvatosságból beiktatott pluszlépés, hanem ettől válik egyáltalán használhatóvá az olaj. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hordozóolajba, például jojoba-, mandula- vagy szőlőmagolajba kell keverni, olyan koncentrációban, amelyet a legtöbb aromaterapeuta az arcon körülbelül 1-3%-ra, a testen pedig legfeljebb körülbelül 5%-ra tesz. Gyakran alkalmazott kiindulási arány egy-két csepp tömjénolaj teáskanalanként a hordozóolajból; az arcon ennél kevesebb, a karon, a vállon vagy a lábfejen pedig valamivel több is megfelelő lehet.
A hígítás nem a földelő hatással vagy a csendes figyelemmel kapcsolatos hagyományos asszociációkat gyengíti; ez a koncentráció fizikai kérdése. Egyetlen csepp tiszta illóolaj a bőrön sok-sokszor erősebb anyag, mint az a gyanta, amelyből származik. A hordozóolaj nem a jelentését hígítja fel, hanem olyan anyaggá teszi az olajat, amellyel a bőröd valóban kapcsolatba kerülhet.
Számít, hogy melyik tömjénolajat használod, és hogyan kell megfelelően alkalmazni?
Igen, méghozzá jobban, mint amennyit a legtöbb üveg címkéje elárul. A „tömjén” nem egyetlen dolgot jelent. A gyanta több, egymással rokon Boswellia-faj fájáról származik, és a faj, valamint a termőhely is meghatározza, mi kerül végül az üvegbe. A legértékesebb minőség, a hojari, az ománi Dhofar régió Boswellia sacra fáiról származik, egy száraz tengerparti területről, ahol a fák gyantáját már nagyon régóta gyűjtik. A Boswellia serrata ezzel szemben Indiában nő, és gyakran indiai tömjénként emlegetik; rokon fa, rokon gyanta és rokon olaj, de nem ugyanaz.
A Perzsa-öböl bazárjaiban és magában Dhofarban a tömjéngyantát hagyományosan minőség szerint árusítják: darabokban, nyitott tálcákon, halvány, borostyánszínű vagy csaknem fehér formában, mindegyiket más áron, még mielőtt egyáltalán lepárlóba kerülne. Ez a különbség az olajban is megmutatkozik. A dhofari hojari gyantából származó olaj és az indiai serrata olaja nem feltétlenül ugyanúgy illatozik, és nem is ugyanúgy viselkedik a bőrön, még akkor sem, ha mindkettő tisztességesen tömjénként van címkézve. Ha egy üvegen nem szerepel, melyik fajból vagy régióból származik, érdemes rákérdezni, nem pedig feltételezésekkel áthidalni a hiányt. A SHAMTAM saját Frankincense Essential Oil 5% in Grapeseed terméke éppen ezért előre hígítva kapható, így otthon nem kell találgatni a hígítás arányát.
Azt is érdemes világosan kimondani, mi az olaj, és mi nem. A tömjén legrégebbi és legfolyamatosabb felhasználása soha nem a bőrön való alkalmazás volt. A gyantát nagyon hosszú időn át egyszerűen füstölőként égették, és a füstöt egy szobában, templomban vagy sátorban engedték szét. A ma árusított olaj ugyanennek a gyantának a lepárlással készült származéka, gőzdesztillációval állítják elő, nem fordítva. Előbb volt a füstölő; az olaj újabb módja annak, hogy ugyanannak a fának a gyantáját magunkkal vigyük.
Miután kiválasztottad az üveget, keverd be a hígított olajat, és kenj belőle kis mennyiséget az alkarod vagy a könyökhajlatod belső felére, egy olyan helyre, amelyről akár egy napra meg is feledkezhetsz. Várj 24 órát, mielőtt máshol, az arcodon pedig különösen, használnád. Ez nem formalitás. A valódi reakció jele lehet a nem múló bőrpír, a viszketés, az apró kiemelkedő dudorok, illetve az, ha a bőr egy része nem egyszerűen melegnek, hanem forrónak és feszesnek érződik. A hordozóolajos masszázs természetes melege vagy a néhány percen belül elmúló enyhe bizsergés nem ugyanaz, mint a reakció, ezért érdemes megtanulni megkülönböztetni őket, nem pedig minden érzést riadóként értelmezni.
Az arcbőr és az alkar bőre nem ugyanaz a teszt. Az arc bőre vékonyabb, érzékenyebb, közelebb van a szemhez, és közvetlenül látható, ezért egy olyan koncentráció, amely tökéletesen megfelelő a karon, túl erős lehet az arcon. Ezért való az alacsonyabb, 1%-hoz közelebbi hígítás az arcra, míg a magasabb koncentrációt a testre érdemes tartogatni. A negatív alkaros bőrpróba az alkar használatára ad engedélyt; nem jelenti automatikusan azt, hogy a szemkörnyéken is alkalmazható, vagy hogy a már sérült, leégett vagy frissen borotvált bőrön biztonságos. Egyes illóolajok alkalmazás után a bőr fényérzékenységét is fokozhatják, ezért célszerű a kezelt bőrfelületet a nap hátralévő részében távol tartani a közvetlen napfénytől, ahelyett hogy felkenés után azonnal kimennél a szabadba.
A saját rutinomban a tömjén sokkal gyakrabban jelenik meg füstként, mint bőrre kent olajként: gyantaként egy széntablettán a reggeli púdzsa előtt, ugyanazzal a mozdulattal annyi reggelen át, hogy már gondolkodni sem kell rajta. Az olaj másfajta, csendesebb eszköz: a csukló vagy a tarkó bőrébe dolgozva inkább személyes illat, mint rituális cselekedet. Egyik használat sem oltja ki a másikat. A fa mindkettőt adja, és hogy melyikhez nyúlsz, többet mond el a pillanatról, mint magáról a fáról.
Egy fa, amely mindig gondoskodást kívánt
A hojari gyanta soha nem volt olcsó, és soha nem gyűjtötték gondatlanul. Az ezt adó fák lassan nőnek, szegényes talajban, Arábia egyik legszárazabb vidékén, és a gyűjtők mindig is tudták, hogy csak bizonyos mennyiséget, csak bizonyos időközönként szabad elvenniük, különben a fa egyáltalán nem ad több gyantát. Egy üveg olaj ugyanez az anyag, amelyet másodszor is feldolgoztak, távolabb a fától, de nem kevésbé érdemelve meg ezt a figyelmet. A hígítás szabálya valójában ugyanezt a figyelmet óvja, a hegyoldalról a fürdőszobaszekrénybe továbbítva. A gondatlanul kezelt üveg legfeljebb kisebb bőrproblémát okoz; a koncentrációját kellő tisztelettel kezelve viszont olyasmivé válik, amellyel együtt élhetsz, a bőrödön és a napodban.
